A darab megírását akkor határoztam el, amikor az Iparművészeti Múzeumban tanúja voltam, hogyan készítenek tibeti szerzetesek homokmandalát. Az elmélyült koncentráció, a lassan alaku- ló formák életteli színei és a homokszóró csövek ütögetéséből kialakuló ritmusok beleégtek az emlékezetembe, és arra késztettek, hogy elkészítsem a saját hangmandalámat. A mű szerkezete az univerzum keletkezését ábrázoló tibeti mandalákat modellezi. A darab egyes részei az Abhidarmakosa Tantra által leírt kozmosz elemeinek – a korábban létező élőlélenyek kollektív karmájának, a levegőkorongnak, az erős szeleknek és tengereknek, a földi tömegeknek és a fémből készült hegyoldalaknak – szimbolikus hangzó reprezentációi. Az anyagok körfogását, ahogyan széthullanak, majd új minőségekké egyesülnek, a különböző zenei állapotok közötti átmenetek jelenítik meg.  A darab 2001-ben elnyerte a Bourges-i Elektroakusztikus Zenei Versenyen a hangzásművészet kategória fődíját.